Az Európai Unió jó ötlet, de meg kell reformálni!

A Szent István Intézet az Európai nézőpontok címmel megrendezett konferenciáján került bemutatásra az Intézet legújabb közvéleménykutatásának eredményei. Ebben - tekintettel a közelgő európai parlamenti választásokra - arra voltunk kíváncsiak, miként vélekednek a magyarok az Európai Unió jelenlegi állapotáról. A Nézőpont Intézet közreműködésével, 1000 fős mintán elvégzett reprezentatív kutatásban három kérdést tettünk fel a válaszadóknak, akiket nemre, korra, anyagi helyzetre, háztartási összetételre, iskolai végzettségre és lakóhely típusára szűrtünk.

A kérdéseink a következők voltak:

1. Ön mit gondol, az alábbiak közül melyik jellemzi leginkább az Európai Uniót?

Az adatokból az látszik, hogy a társadalom túlnyomó többsége, a megkérdezettek 83%-a (44%+39%) úgy látja, az Európai Unió 2024 májusában bizony válságban van. A válaszadók 49%-a (10%+39%) gondolja csak úgy, hogy meg lehet bízni az EU válságkezelésében, amivel szemben 44% vélekedik úgy, hogy a közösség nem képes kezelni a válságot, nem ura a helyzetnek. Az Eurobarométer nemrég közzétett közvélemény-kutatásában, amelyet 2024 februárja és márciusa között végeztek az Európai Parlament Közvélemény-figyelő Osztálya megbízásából, arra a kérdésre, hogy az EU-tagság jó dolog-e, a megkérdezett magyarok 59 százaléka válaszolt igennel, és csupán 6 százaléka gondolta azt, hogy Magyarország EU-tagsága rossz dolog. Ha összevetjük a két felmérés adatai, abból kiderül, hogy a magyarok 59 százaléka tarja jó dolognak az EU tagságot, de csak 49% gondolja azt, hogy az EU kompetens szervezet. Vagy nézzük másképp, miközben Intézetünk kutatása szerint a megkérdezettek 44%-a gondolja azt, hogy az EU képtelen kezelni a válságot, az Eurobarométer szerint csak 6% gondolja a tagságot rossz dolognak. Ebből a két összevetésből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a magyarok alapvetően jó gondolatnak tartják Európa együttműködését, de a jelenlegihez képest más formában, megreformáltan szeretnék azt látni. Másképpen fogalmazva az EU jó dolog, de jelenleg súlyos kompetencia deficittel küzd. Érdemes megjegyezni, hogy a demográfiai tényezőket egybevetve, a válaszadók közül a 40-49 éves korosztály az, amelyik leginkább válságban látja Európát: mindössze 3 százalék gondolja, hogy nincs válságban, 89 százalékuk úgy gondolja, hogy igen. Ezzel szemben a budapestiek azok, akik a leginkább bíznak az EU képességeiben: 17 százalék gondolja, hogy nincs válság és tovább 43 százalék, hogy van, de azt kezelni tudják, ami összesen 60 százalék bizalom az EUnak.

2. Ön mit gondol, Nyugat-Európában mindenki elmondhatja szabadon a véleményét, vagy nem mondhatja el mindenki szabadon a véleményét?

A szólásszabadság kényes és alapvető fontosságú kérdés, a világnak ezen a részén ez nem magától értetődő dolog, és mi, magyarok korábban érzékeljük, ha ezzel valami gond van, hiszen sokunknak van élő tapasztalata arról, hogy milyen a kettős nyilvánosság, a kettős nevelés, amikor a családok otthonról azzal küldik az iskolába a gyerekeiket, hogy amit ott hallanak, az nem az igazság. E kérdéssel arra voltunk tehát kíváncsiak, hogy a magyarok miként érzékelik a véleménynyilvánítás szabadságának meglétét vagy hiányát Nyugat-Európában. Az eredmény önmagáért beszél: a magyarok mindössze fele érzékeli úgy, hogy Nyugaton szólásszabadság van, ami figyelemfelkeltő adat. A válaszadók közül leginkább az 50-59 évesek gondolják úgy, hogy Európában tőlünk nyugatra mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, ami a válaszadók 62%-át jelenti. A legkevésbé ebben a 18-29 éves korosztály, azaz a fiatalok bíznak, közülük 48%-a mondta azt, hogy tőlünk nyugatabbra korlátozottan lehet csak véleményt nyilvánítani. Az EU tagságunknak is köszönhetően sok magyar fiatal járhat külföldi egyetemekre. Tőlük nagyon sok olyan beszámolót hallani, hogy a nyugati egyetemeken bizonyos politikai és kulturális vélemények elsőbbséget élveznek más véleményekkel szemben és a keresztény-konzervatív meggyőződésű magyar diákok egy idő után jobbnak látják, ha véleményüket megtartják magunknak, hogy ezzel elkerüljék a negatív következményeket. Életbe lép tehát az öncenzúra, amiről sokunknak van még keserű személyes tapasztalata.

3. Ön mit gondol, elsősorban miért születik egyre kevesebb gyermek Európában?

Harmadik kérdésünk az európai demográfiai télre vonatkozott, arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadók milyen fő indokot látnak a megcsappant gyermekvállalási kedv mögött Európában. A válaszok egészét tekintve nagyon aggasztó, hogy a legtöbben, 34% túl veszélyesnek találja a világot a gyerekek számára. Érdemes megnézni, hogy maguk a fiatalok, akik az élet továbbadásának az öröme és feladata hárul, hogyan gondolják ezt. A 18-29 éves korosztály 41%-a gondolja így, ami 7 százalékponttal magasabb az átlagnál is. A háború, a klímakatasztrófa rémképe, a világjárványokkal való fenyegetődzés mind arra készteti a fiatalokat, hogy ne vállaljanak gyermeket. Minden demográfiai tényezőt egybe véve a világ békés jövőjében, ahová érdemes gyermeket szülni, legkevésbé a 60-69 éves korosztály bízik, 47% mondta, hogy a veszélyek miatt születik kevesebb gyerek, a második legszkeptikusabb csoport pedig a már említett fiatalok. A gyermekvállalás elmaradásában az anyagi kérdés a legnagyobb súllyal a 30-39 éves korosztálynál esik latba, 48%-uk gondolja azt, hogy emiatt nem vállalnak gyereket Európában. Ugyancsak érdekes, hogy minden demográfiai tényezőt egybevéve leginkább a felsőfokú végzettséggel rendelkezők gondolják úgy, hogy a párok kényelmessége – azaz hedonizmusa, önzősége – az, ami miatt kevesebb a gyermek Európában, 32%-uk gondolkodott így.

Meglepetésként ért minket, hogy a megkérdezettek mindössze 2% gondolja a demográfiai hanyatlást pártalálási nehézségek következményének. Kutatásunk fontos pillanatfelvétel arról, miként gondolkodnak a magyar emberek Európa jelen állapotáról. Az eredményekből annyit biztosan elmondhatunk, hogy ha azt szeretnénk, hogy legyen jövője az Európai Uniónak és legyen bizalma a közösségben az európai embereknek, akkor mihamarabb meg kell erősíteni az EU intézményeit, a döntéshozók kompetenciáját és teret kell adni az érdemi vitáknak, a véleménykülönbségeknek.